2007 nyara óta az évenként megrendezett budapesti Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű (LMBT) Fesztivál margóján fellángoló viták rendre előtérbe kerülnek a nyári politikai uborkaszezonban. Nem csoda, hiszen az LMBT-fesztivál részeként megrendezett Meleg Méltóság Menetét kísérő események látványos, ám a nyugati országokban aligha elképzelhető mellékhatásokkal „színesítik” a fővárosiak életét.
A heteroszexuális identitásukat sörösüveg-hajigálással és utcabútor-gyújtogatással kifejező honfitársaink őrjöngése lassan megszokott velejárója lett a toleranciát és sokszínűséget hirdető rendezvénysorozatnak.
A megváltozott társadalmi-politikai környezet miatt azonban az idei fesztivál akár másként is alakulhat. A felvonulást fenyegető erőszakos jelenségek csupán az elmúlt három-négy évben váltak általánossá. Az ellentüntetők jelentős része ugyanis nemcsak a melegekkel, hanem az azok jogait védő balliberális kormányzattal szembeni ellenérzésüknek is hangot adtak minden lehetséges alkalommal heveny utcai ütközetek formájában. A randalírozók egyfajta „szabadságharcos” önképpel vonulhattak harcba. Velük szemben bármilyen rendőri fellépés a jobboldali ellenzék kritikájának is hálás terepe volt. A rendőrség tevékenységét egyszer eltúlzottnak, máskor gyámoltalannak lehetett minősíteni. Elvégre nehéz úgy tömeget oszlatni, hogy minden résztvevő meg legyen elégedve! Most viszont – nyolc év után először – egy jobboldali kormányzat által felügyelt rendőrség állhat szemben a szélsőjobboldallal.
