2010. október 3., vasárnap

Romák, válasszatok!

A roma társadalom kétségbeejtő helyzetére, a kisebbség és többség egyre feszültebb viszonyára elszánt jogvédők és jogtiprók igyekeznek választ találni. Míg egyesek koncentrációs táborok felállításában vagy kötelező bentlakásos iskolákban látják a megoldást, mások egyszerűen csak „nem erőltetnék az integrációt”.

A kormánynak a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára például szakítana a „doktriner” jogvédő állásponttal, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára szerint pedig az eltérő tudásszinttel rendelkező diákok közös oktatása komoly kudarcélményt jelentene a rosszabb helyzetben lévő roma tanulók számára. Bár mi sem ismerünk minden romát személyesen, tartunk tőle, hogy az elkülönítéssel okozott további versenyhátrány a leszakadó rétegeknek sem jelent erősebb motivációt. Azt pedig valamennyi kutatás megerősíti, hogy a szegregált iskolák a többségi intézményeknél alacsonyabb minőségű tudást nyújtanak, és ezzel tovább rontják az onnan kikerülők életesélyeit.

A romák érdekérvényesítési lehetőségeit azonban nemcsak a parlamenti pártok néhol felemás, máskor ellenséges hozzáállása gyengíti, hanem maga a kisebbségi törvény is. Bár a jogszabály kiemelt közösségi jogként biztosítja a kisebbségi önkormányzatok létrehozását, ez a gyakorlatban leginkább egy korlátozott kulturális autonómiát jelent.

2010. július 9., péntek

Homofóbia vagy jogbiztonság

2007 nyara óta az évenként megrendezett budapesti Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű (LMBT) Fesztivál margóján fellángoló viták rendre előtérbe kerülnek a nyári politikai uborkaszezonban. Nem csoda, hiszen az LMBT-fesztivál részeként megrendezett Meleg Méltóság Menetét kísérő események látványos, ám a nyugati országokban aligha elképzelhető mellékhatásokkal „színesítik” a fővárosiak életét.

A heteroszexuális identitásukat sörösüveg-hajigálással és utcabútor-gyújtogatással kifejező honfitársaink őrjöngése lassan megszokott velejárója lett a toleranciát és sokszínűséget hirdető rendezvénysorozatnak.

A megváltozott társadalmi-politikai környezet miatt azonban az idei fesztivál akár másként is alakulhat. A felvonulást fenyegető erőszakos jelenségek csupán az elmúlt három-négy évben váltak általánossá. Az ellentüntetők jelentős része ugyanis nemcsak a melegekkel, hanem az azok jogait védő balliberális kormányzattal szembeni ellenérzésüknek is hangot adtak minden lehetséges alkalommal heveny utcai ütközetek formájában. A randalírozók egyfajta „szabadságharcos” önképpel vonulhattak harcba. Velük szemben bármilyen rendőri fellépés a jobboldali ellenzék kritikájának is hálás terepe volt. A rendőrség tevékenységét egyszer eltúlzottnak, máskor gyámoltalannak lehetett minősíteni. Elvégre nehéz úgy tömeget oszlatni, hogy minden résztvevő meg legyen elégedve! Most viszont – nyolc év után először – egy jobboldali kormányzat által felügyelt rendőrség állhat szemben a szélsőjobboldallal.