2010. február 23., kedd

Szociális kártya: az ombudsman szerint is törvénysértő

Az újkorcsoport üdvözli, hogy a Szabó Máté által lefolytatott vizsgálat megállapításai egybe esnek civil szervezetünk aggályaival a monoki szociális kártya bevezetése kapcsán. Az újkorcsoport az elmúlt hónapokban többször igyekezett felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a rendelettel kapcsolatos visszásságokra, alkotmányos és praktikus problémákra.

Az ombudsman vizsgálatáról készült dokumentum világosan fogalmaz: a monoki polgármester és képviselőtestülete túlterjeszkedett törvényi hatáskörén és "a rendelet szövegében megfigyelhető hiányosságok és ellentmondások kapcsán túl felmerülhet a kiszámíthatatlan, önkényes jogalkalmazás veszélye is".

Az újkorcsoport egyetért azzal, hogy az önkormányzatnak eleve nem volt alkotmányos lehetősége arra, hogy rendeleti úton korlátozza az állam által biztosított segélyek felhasználását.

A fentiekre tekintettel, az újkorcsoport azzal a kéréssel fordul Monok község képviselő testületéhez és minden olyan önkormányzathoz, amely a szociális kártya bevezetését szorgalmazza, hogy vegyék figyelembe az ombudsman megállapításait és azonnali hatállyal semmisítsék meg a törvénysértő rendeleteiket.

Az ombudsmani vizsgálaton túlmenően várjuk, hogy az Alkotmánybíróság is mielőbb állást foglaljon a kérdésben, illetve továbbra is szorgalmazzuk, hogy a húsz év lemaradásait behozó, átfogó vita kezdődjön a szociális ellátórendszer valódi reformjáról.

megosztás facebookon

2010. február 8., hétfő

Kuruzslók kártyája

A szociális ellátórendszer átalakításával kapcsolatos húsz évnyi lemaradást Bokros Lajos és Szepessy Zsolt két hét leforgása alatt behozta. A segélyezéssel kapcsolatos problémákra a nemzetközileg elismert közgazdász és az egykori kocsmáros ugyanazt a sajátos, de egyszerű választ adta: szociális kártya!

A témához hozzászóló önjelölt szakértők és gyakorló demagógok után üdítő kivételt jelentett Csepeli György (A szociálpolitika reformja), aki instant megoldások helyett átfogó koncepciót kísérelt meg felvázolni, és a terjedelemhez képest alapos helyzetelemzésre is vállalkozott. Az ellenérveket Krémer Balázs (A szociális kártya botránya) szedte csokorba, míg a tévhiteket és a hamis számokat Fleck Gábor, Kovács Éva, Szalai Júlia és Szuhay Péter igyekeztek helyre igazítani (Az antiszociális kártya)

A monoki polgármester és újdonsült pártelnök által előrántott ötlete nem új keletű. A kilencvenes években az Alkotmánybíróság sorra „meszelte el” azokat a helyi önkormányzati rendeleteket, amelyek a segélyeket a törvényi szabályozással szembe menve, természetben kívánták juttatni.

A kártyával kapcsolatos érveket és ellenérveket részletesen nem ismételnénk át: röviden úgy foglalhatjuk össze a dolgot, hogy a „kártyapártiak” az ellenőrizhetőséggel, valamint az alkoholizmusból, a játékgépezésekből és az uzsorakölcsönökből eredő problémákkal érvelnek, azok megoldásaként ajánlgatják a kártyát, az ellenzők pedig jobbára az emberi jogi, az alkotmányossági és a gyakorlati problémákra hívták fel a figyelmet.

Folytatás

(nol.hu)

 

 

 

2010. február 4., csütörtök

Rákellenes Világnap: A dohányzás teljeskörű tiltása szükséges

Az újkorcsoport a Rákellenes Világnap alkalmából kezdeményezi a vendéglátóipari egységekben és zárt közösségi terekben a dohányzás teljeskörű tiltását. Levélben fordultunk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogyan lehetne a nemdohányzók védelmében a jelenleginél hatékonyabb jogszabályokat alkotni, illetve jogszabály-módosítást kezdeményezni a teljes tiltás érdekében. A szervezet azt is kéri az ombudsmantól, hogy éves jelentésében részletesen foglalkozzon a dohányzással kapcsolatos egészségügyi és társadalmi problémákkal.

Talán kevesen tudják, hogy Magyarországon egy kisvárosnyi (28-30 ezer) ember hal meg évente a dohányzás okozta betegségekben. A dohányzással összefüggő betegségek okozta halálozás terén hazánk az európai országok mezőnyében az első harmadban található. A tüdőrák miatti halálozási arány a magyar férfilakosság körében a legmagasabb az egész Unióban.


A dohányzás-specifikus megbetegedések megelőzése és csökkentése érdekében az egyik legfontosabb eszköz a teljeskörű tiltásra vonatkozó jogi szabályozás megteremtése. A tiltás számos európai országban van jelen. A teljes tiltás irányába mutatnak az Európai Unió vonatkozó irányelvei, valamint az EU Dohányzásellenes Zöld Könyvének ajánlásai is.


Az Egyesült Királyság, Írország, Skócia, Málta, Olaszország, Észtország, Norvégia, Svédország, Finnország, Hollandia és Dánia mellett Franciaország is teljes dohányzási tilalmat rendelt el az ország területén üzemelő kávéházakban, bárokban, vendéglőkben, munkahelyeken, diszkókban és kaszinókban. Az WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye hangsúlyozza, hogy a dohányfüst-kibocsátásnak nincs biztonságos szintje, határértéke, így a tiltástól eltérő egyéb technikai megoldások, (például a szellőztetés, levegőcsere és dohányzásra kijelölt helyek alkalmazása) nem védenek a dohányfüst egészségkárosító hatásától.


Nem szabad megfeledkeznünk a passzív dohányzás káros hatásairól sem: Egy füstös bárban, szórakozóhelyen eltöltött két óra annyit jelent, mintha négy szál cigarettát szívott volna el a nemdohányzó ember. A WHO adatai szerint pedig egy füstös szórakozóhely környezeti terhelése erősebb, mint egy belvárosi utcáé szmogriadó idején. Mégis eltűrjük, hogy sok nemdohányzó alkalmazott és vendég napi több órán át legyen kitéve ezeknek a hatásoknak.


A nemdohányzók hatékony védelméhez tehát az szükséges, hogy a jogszabályok egyszerűek, világosak és érvényre juttathatók legyenek.
Az újkorcsoport a nemdohányzók védelmét nemcsak egészségügyi, hanem kulturális és életmódbeli kérdésnek tekinti. Kezdeményezésünkkel egymásra való odafigyelés kultúráját, a tágabban vett környezet és a jövőnk iránti felelősségtudatot kívánjuk erősíteni.