(Írásunk a Népszabadságban jelent meg)
Pelle János cikke (Performance vagy próbakő?, augusztus 24.) a Meleg Méltóság Menetéről néhány alapvető kérdést figyelmen kívül hagyva igyekszik egyébként fontos problémákra rámutatni. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy a felvonuláson részt vevő transzvesztiták és transzneműek érdekei eltérőek az átlagmeleg érdekeitől, s szemérmesen hallgat a Pride előzményeiről és a hozzá kapcsolódó erőszak okairól, amelyek vizsgálata nélkül nincs értelme az idei felvonulás kérdéseit boncolgatni.
Tudjuk, elég néhány órát nyugat felé autózni, s ott már nem tapasztalható semmilyen atrocitás a budapestinél egyébként jóval "durvább" és "provokatívabb" melegfelvonulásokon. Sem Bécsben, sem Brüsszelben, sem a mienkénél sokkal vallásosabb ország hírében álló Spanyolországban. Pelle János nem említi, hogy a hazai felvonuláshoz kapcsolódó erőszakos megnyilvánulások csupán az elmúlt évek politikai-társadalmi változásait követően jelentek meg. A budapesti pride-ok mintegy tíz éven át mindenféle fenyegetettség nélkül, csekély társadalmi érdeklődés mellett zajlottak le - tollboákkal, transzvesztitákkal, félmeztelen go-go táncosokkal. A helyzet 2006 után változott meg. Az őszödi beszéd és annak következményei számos, addig a mélyben forrongó társadalmi indulatot hoztak a felszínre. Rendszeressé váltak az utcai demonstrációk, amelyekhez csatlakozva egy jól körülhatárolható szélsőséges csoport kedvelt szabadidős tevékenységévé vált az utcai harc. Az összecsapások a kezdetekben javarészt az ő rendezvényeikhez kapcsolódva, közöttük és a rohamrendőrök között ...
(A cikk teljes terjeledelmben a nol.hu-n olvasható, ide kattintva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése