Szociális kártyacsata - Monokiak a szociális kártya ellen

 

 

M1 Este - 2009. 10. 20: 

Monoki tiltakozás a szociális kártya ellen

Az újkorcsoport néhány héttel ezelőtt nyílt levélben fordult Szabó Máté ombudsmanhoz, a Monokon tervezett szociális kártya bevezetése okán. A nyílt levélhez a szociális szakma tekintélyes képviselőin túl számos civil személy is csatlakozott, kezdeményezésünk a monoki polgárok körében is jelentős támogatásra talált.

Rövid idő alatt 225 monoki lakos is támogatta aláírásával nyílt levelünket, köztük Monok község alpolgármestere is. Úgy tűnik, hogy Szepessy Zsolt László törekvéseivel kapcsolatban nemcsak a szakmai szervezetek fogalmaztak meg kritikát, hanem a kártyabevezetés közvetlen érintettjei sem tartják megfelelő megoldásnak. Tiltakozásukból látható, hogy a szociális kártya ötlete, nemhogy országos, de helyi szinten sem kínál megoldásokat a szociális ellátásokkal kapcsolatos problémákra.

Mint ismeretes, Monok község polgármestere, Szepessy Zsolt László, szociális kártya bevezetését tervezi a segélyeket és egyéb pénzbeli juttatásokat igénybe vevő helyi lakosok számára. Szándéka szerint a kártyával csak kijelölt elfogadóhelyeken és csak a törvényben meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni.

(Az aláírók listáját ide kattintva olvashatja)

A szociális kártya koncepciójával kapcsolatos főbb észrevételek:

Álláspontunk szerint a szociális kártya bevezetése alkotmányellenes, ráadásul törvénysértést is megvalósít. Alkotmányos alapelv, hogy önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Véleményünk szerint a monoki önkormányzat tervei több ponton ellentétesek a szociális törvényben foglaltakkal, ezen túlmenően az önkormányzat olyan területen is szabályozási igénnyel lép fel, amely az Önkormányzati törvény alapján nem tartozik hatáskörébe, illetve csak törvényi szinten szabályozható.

A jogi érveken túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy a monoki önkormányzat – a romaellenes társadalmi közhangulat további fokozására alkalmas - tervezett intézkedésével homogén egységként kezeli a segélyezettek különböző csoportjait. Szepessy Zsolt László tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy a segélyért folyamodókat egységesen munkakerülő és az adófizetők pénzén élősködő emberekként állítsák be.

A valóság ezzel szemben az, hogy a támogatásokkal visszaélők a segélyezettek körén belül elhanyagolható kisebbséget jelentenek. Az önkormányzat rendelete azonban őket és a munka világából önhibájukon kívül kiszorulókat (például a testi vagy értelmi fogyatékkal élőket, rokkantnyugdíjasokat, a tömeges munkanélküliséggel küzdő települések lakóit stb.) egységesen bünteti és megbélyegzi.

A szociális kártya bevezetésekor annak piactorzító hatásaival is számolni szükséges. A kártyaelfogadó helyek megjelenése gyengíti a piaci versenyt, a segélyezetteket pedig jelentősen korlátozza a piaci szereplőkkel való érintkezésben, a számukra legkedvezőbb ajánlat kiválasztásában. Véleményünk szerint az elfogadó helyek monopolhelyzete a piacinál magasabb árakat generál, és magában hordozza a korrupció lehetőségét is.

Fennáll a veszélye, hogy kialakul a kártyával vásárolt termékek másodlagos piaca, illetve a „haveri” kártya-elfogadóhelyek láncolata. Így a végső támogatott nem a kártya jogosultja lesz, hanem az, aki a kiváltott terméket az utcán féláron megveszi. A monoki önkormányzati terve tehát drágább, ugyanakkor kiszámíthatatlan elosztási hatású támogatási rendszert hoz létre.
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a szociális kártya amellett, hogy megbélyegző hatású és sérti az emberi méltóságot, korlátozza a természetes személyek önrendelkezéshez való jogát, hiszen megfosztja a támogatások elköltése tekintetében az érintetteket a szabad belátásukon alapuló döntés jogától.

Álláspontunk szerint csakis önkényesen határozható meg azon termékek köre, amelyre a segélyezettek felhasználhatnák kártyáikat. E termékek és szolgáltatások meghatározása, azon túlmenően, hogy lehetetlen a valóságban, súlyos és jelentős beavatkozást jelent az egyéni önrendelkezés jogába.

A szociális kártya bevezetése a gyakorlatban két további szempontból is rendkívül aggályos. Elsőként, sérti a szociális biztonsághoz való jogot abban az esetben, ha például zárva tart a kártya elfogadására kijelölt, (vagy például egy meghatározott terméket kizárólagosan forgalmazó) üzlet az adott kistelepülésen. Másik fontos probléma a fogyatékkal élők, valamint mozgásukban korlátozott személyek helyzete.

Mivel a kártya nem átruházható, így az érintettek a korábbi gyakorlattal ellentétben (amikor például családtagjaik segítségét igénybe véve bonyolították a bevásárlást) kénytelenek az üzletet személyesen felkeresni, ami adott esetben aránytalan terhet róhat rájuk.