2009. július 20., hétfő

Szórakozhatunk-e alkotmányosan?

Létezik-e kulturált szórakozáshoz való jog a Magyar Köztársaságban? – ezt kérdezi az Alkotmánybíróságtól az újkorcsoport. Egy Terézvárosban nemrég elfogadott rendelet ugyanis a belváros több, a főváros idegenforgalmát is nagyban meghatározó intézmény működését teszi lehetetlenné. Kaderják Dániel, az újkorcsoport elnöke szerint a rendelet nyomán megszűnhet a belvárosi szórakozási lehetőségek jelentős része, ráadásul a szabályozás a józan észnek is ellentmond. A szervezet véleménye szerint helyi választási érdekű túlkapásról van szó, hiszen a kocsmák bezárásával nem csökken az utcai randalírozások száma.

Terézváros önkormányzata június végén elfogadta azt a szeptemberben életbe lépő rendeletmódosítást, melynek értelmében azok az üzletek, amelyek lakóházban vannak, este 10 után csak abban az esetben tarthatnak nyitva, ha beszerzik a lakók kétharmados többségének támogatását. Panasz esetén azonban a lakók fele máris elegendő a bizalom megvonásához. Ez a rendelkezés az újkorcsoport szerint csak formailag engedi meg a kocsmák és egyéb belvárosi szórakozóhelyek üzemeltetését, gyakorlatilag megszűnteti esti működésüket.

A kerület szocialista polgármestere és az önkormányzati képviselők eltekinteni látszanak attól, hogy a kocsmák, kávékázak, éttermek fórumok és találkozóhelyek is, melyek fontos részei a város kultúrájának. Mi, budapesti fiatalok a városban nemcsak lakni, hanem élni is szeretnénk. Életet élni pedig nem csak egyszerű szórakozást jelent, hanem a társadalom vérkeringésének egészséges működését lehetővé tévő kapcsolatok ápolását, életben tartását, megújítását. Az állampolgárok szórakozásának teret adó üzletek, vendéglátóhelyek különösen fontosak az ifjúság tekintetében egy olyan fővárosi környezetben, ahol a korábbi közösségi terek (pl. művelődési házak) vagy megszűntek, vagy ma már nem nyújtanak elegendő lehetőséget a kulturált szórakozásra. Márpedig a kulturális életben való részvétel lehetőségét a magyar államnak és önkormányzatainak is biztosítaniuk, segíteniük kell – ez egyébként alkotmányos kötelezettségük is. Ezen túlmenően a budapest-belvárosi kocsmák, szórakozóhelyek turisztikai vonzereje sem elhanyagolható, amely fennmaradása, sőt javítása, jelentős nemzetgazdasági érdek.

A június végén elfogadott rendelet a szervezet jogászai szerint szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a kulturáltan szórakozni vágyók jogait, ráadásul önkényes beavatkozást jelent az önkormányzat részéről, amely szűklátókörű választási szempontokat követve visszaél a rendeletalkotás jogával. A szabályozás közvetlen hatása ugyanis az, hogy az érintett üzletek, szórakozóhelyek lehúzhatják a rolót.

Újbuda példájából mára világossá vált, hogy efféle rendeletek nyomán Terézváros problémái sem fognak megoldódni. A megegyezési kényszernek álcázott általános szesztilalom nem jelent megoldást a felmerült problémákra, csupán hadüzenet a kulturált szórakozásnak. Az újbudai intézkedések bevezetése után a közterületeken történő alkoholfogyasztás, hangoskodás és egyéb rendzavarások száma nem csökkent, sőt további problémát jelent a boltokban a pult alóli árusítás megjelenése.

Az újkorcsoport a kulturáltan szórakozni kívánók érdekében, a főváros hagyományos értékeit szem előtt tartók nevében lép föl.

A randalírozást és a csendháborítást rendészeti kérdésnek tartja, mellyel szemben minden hivatalos szervnek kötelessége fellépni. A kulturált többség büntetése, ill. közösségi értékeink rombolása azonban inkább egy letűnt rendszer reflexeként látszik előbukkanni. A rendszerváltás idején született nemzedék tagjaiként nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a gyanút, hogy fővárosunk szocialista vezetésű önkormányzatai választási populizmusból kezdtek hadjáratba, "közös értékeink" rombolásába.

Felháborítónak tartjuk, hogy a képviselők a felek közötti közvetítői szerep betöltése helyett, saját politikai céljaik elérését tartják szem előtt. A lakosság és a szórakozóhelyek tulajdonosai, látogatói közötti érdekellentét szítása csak a képviselők rövidtávú választási érdekeit szolgálja, ahelyett, hogy a mindenki számára elfogadható kompromisszumra törekedne.

Az intézkedés hatásaként nemcsak belvárosi munkahelyek tucatjai szűnhetnek meg, hanem a kerület is jelentős, közcélokra is felhasználható bevételektől eshet el. Mivel pedig a pesti Broadway Budapest idegenforgalma szempontjából is nagy jelentősséggel bír, nemcsak a kerület, de a főváros is kárát látja majd az értelmetlen korlátozásoknak.
 

(A beadvány innen tölthető le)

2009. május 22., péntek

Nyílt levél Oszkó Péter pénzügyminiszter úrhoz és a parlamenti pártok elnökeihez

 

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Pártelnök Asszony/Úr!

A természetbeni juttatásokkal kapcsolatos vitában az újkorcsoport civil szervezet egy olyan alternatív megoldási javaslatot mutatott be a Népszabadság hétfői számában (Kaderják Dániel – Balázs András: Jegyrendszer - az ingyenebéd ára, 2009. május 18.), amely sem a munkavállalók, sem a munkáltatók érdekeit nem sérti, ugyanakkor adóbevételt generálna.


Az étkezési utalványok "ingyenessége" csupán látszólagos: elfedi a jelentős és értelmetlen társadalmi költségeket. Az évi 231 milliárdra becsült utalványforgalom 10 százalékát meghaladó összegért működtetünk egy olyan szolgáltatási rendszert, melynek egyetlen célja az adózás kikerülése.


Értékpapír-minőségű (és biztonságú), szigorúan sorszámozott nyomtatványokat szükséges előállítani, tárolni, elosztani. A jegyek gyártási költsége, melyet a munkáltatók a jegyforgalmazóknak fizetnek, a jegyek névértékére vetítve 4-6 százalék (+áfa) körül mozog. Az utalványokat elfogadó kereskedők és szolgáltatók 5 százalék (+áfa) körüli jutalékot fizetnek a jegyek leszámítolásáért a kibocsátó szervezeteknek, amelyek ezt követően gondosan megsemmisítik azokat. Tehát nagyon korlátozottan forgalomképes értékpapírokat állítunk elő mindössze egyszeri tranzakciókhoz! Olyan ez, mintha a bankjegyeket a Nemzeti Bank egyetlen vásárlás lebonyolítása után begyűjtené és bezúzná.


Mivel az utalványok kezelése bonyolultabb a normál bankjegyekénél, használatuk az elfogadóknál az említetteken túl nehezen kiszámolható ügyviteli többletköltséggel is jár. Emellett ezeket a szervezeteket kamatveszteség is éri, mivel a jegyeket utólag váltják be - ők már nem fizethetnek azokkal -, így az egész tranzakció-sorozat során az utalványok pénzbeli ellenértéke a jegykibocsátók számláján pihen, és kamatozhat a javukra.
Az újkorcsoport javaslata szerint az utalványgyártás és forgalmazás jelentős, de fölösleges társadalmi költségeit helyesebb lenne átirányítani a költségvetésbe oly módon, hogy a munkaadók és a munkavállalók érdekei ne sérüljenek. Ennek érdekében az szja-törvénynek lehetővé kellene tennie - az utalványok mostani értékhatáráig -, hogy a munkáltatók munkavállalóiknak béren kívüli juttatásként a csekkek és jegyek jelenlegi rendszere helyett, azok előállítási és forgalmazási költségeinek megfelelő mértékű adóteher mellett inkább készpénzt fizessenek.


Így a munkaadókat nem érné hátrány, mert annyit fizetnének adóként a költségvetésbe, amennyit most jutalékként adnak a jegyek kibocsátóinak. A munkavállalók pedig ugyanakkora összegben kapnának juttatást, azonban nem utalvány, hanem készpénz formájában, amit – a jelenlegi rendszerrel szemben, megkötés nélkül - arra költenének, amire jónak látják.


A Kopint-Tárki csak az "ebédjegyek" teljes forgalmát 231 milliárd forintra becsülte 2008-ban. Ennek 5 százaléka, 11,55 milliárd, amely a költségvetés bevételeit növelhetné haszontalan nyomtatványok előállítása, kezelése, bevonása és megsemmisítése helyett!

Tisztelettel:

Budapest, 2009. május 22.
Kaderják Dániel
elnök

 

2009. május 17., vasárnap

Jegyrendszer - az ingyenebéd ára

A Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet a közelmúltban az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés (EUFE) megbízásából felmérte az eddig adó- és járulékmentes, természetbeni juttatások tervezett megadóztatásának következményeit. Vizsgálatuk kimutatta: ha a munkáltatók az adóteher nagyságrendjében csökkentenék ezt a juttatási formát, és legfeljebb csekély mértékű béremelést hajtanának végre, mely nem kárpótolná a dolgozókat a jövedelemcsökkenésért, az utalványokat eddig beváltó vendéglátók és élelmiszer-kereskedők forgalma jelentősen visszaesne. A költségvetés bevétele tehát nagymértékben elmaradna az eredeti utalványforgalom alapján számított értéktől. Így igen kétséges, megéri-e a kormányzatnak felvállalnia a nagy társadalmi ellenállást kiváltó terv végrehajtását.

A helyzet emlékeztet arra az elhíresült vizsgálatra, amikor a cukorgyártásban érdekelt cégek által pénzelt kutatás bebizonyította a mesterséges édesítőszerek rákkeltő hatását. A kísérleti állatoknak extrém dózisokban adtak mesterséges édesítőszereket, melyek valóban betegséget okoztak. Azt már nem vizsgálta a kísérlet, hogy a hasonlóan extrém cukorfogyasztás milyen következményekkel járt volna.

Érdemes ugyanis átgondolnunk a jellemzően utalvány formájában nyújtott adó- és járulékmentes, béren kívüli juttatásoknak ... (Folytatésrt kattints ide)

Írásunk a Népszabadságban - nol.hu