A szociális kártya bevezetését célzó terveket álmegoldásnak tartjuk, hiszen véleményünk szerint a teljes segélyezési rendszer átgondolására lenne szükség. Nyílt levelünkben erre kívánjuk figyelmeztetni a parlamenti pártokat az MDF elnökasszonya által sürgetett január eleji megbeszéléssel kapcsolatban.
Nyílt levél a parlamenti pártok elnökeinek
Tisztelt Pártelnök Asszony/Pártelnök Úr!
Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 2009. december 18-án pénteken nyílt levélben fordult a parlamenti pártok elnökeihez, amelyben méltatta az MDF-nek a szociális kártya bevezetésére irányuló népi kezdeményezését. Pártelnök asszony levele azt követően született meg, hogy december 18-án az Országos Választási Bizottság az MDF-nek e tárgyban benyújtott népi kezdeményezését elutasította, az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését megtagadta.
Az MDF az újkorcsoport álláspontja szerint a népi kezdeményezéssel egy olyan politikai ötletbörzén tett újabb „licitet”, amely a politikai döntéshozók segélyezéssel kapcsolatos húsz éves mulasztásának következményeit és az állami pénzek hatékony felhasználásának problémáit csak felületesen kívánja kezelni. Az MDF javaslata – hasonlóan Szepessy Zsolt polgármester monoki kártyájához, valamint a százhalombattai „önkormányzati kártya” koncepciójához – ahelyett, hogy valódi megoldásokat keresne a szegénység és a szenvedélybetegségek enyhítésére, a szociális kártyát hamisan egyfajta univerzális csodaszerként állítja be.
Az újkorcsoport az elmúlt hónapokban több alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális kártya bevezetésével az érintett önkormányzatok semmit sem tesznek a kiszolgáltatottság, a szegénység, a szenvedélybetegségek problémáinak hathatós megoldására. A szociális kártya a szakemberek többsége szerint a szociális ellátórendszer hatékonyságának problémáira sem kínál elfogadható megoldásokat, mert nem segíti a munkaerőpiacra történő be- illetve visszailleszkedést, vagyis az esélyteremtés és felzárkóztatás feladatait. Ellenben a Magyarországon egyre erősebben teret nyerő, szegénységellenes hangulatra apellálva a politikusok igyekeznek a szegény emberek pénzét saját politikai szempontjaik alapján beosztani, illetve a készpénzhasználattól a lehető legteljesebb mértékben megfosztani azokat, akik így is hónapról hónapra, a legnehezebb körülmények között élnek.
A politikai élet szereplőinek felelőssége, hogy ne kampányszerű ötleteléssel árasszák el a nyilvánosságot, hanem a valódi életre reflektálni képes, hosszú távú, szakmailag megalapozott megoldásokat dolgozzanak ki mind a szegénység és a segélyezés súlyos problémáinak, mind az állami újraelosztási rendszer anomáliáinak megoldására.
Fel szeretnénk hívni figyelmüket továbbá arra is, hogy a közbeszédben a szociális kártyával kapcsolatos külföldi példákra való hivatkozások hamisak és félrevezetők, ugyanis a rendszer alkalmazása, alkalmazhatósága szempontjából nézve releváns és lényegi eltérésekre ez idáig egyik megszólaló sem tért ki. Mind az Egyesült Államok példája, mind a kanadai és az olasz példák esetében elmondható, hogy a bevezetés körülményei és a megvalósítás módja is jelentősen eltér az itthon felrajzolt vázlatos koncepciók tartalmától.
Az újkorcsoport ezért tisztelettel arra kéri a pártelnököket és pártjaikat, hogy az OVB által már többször elutasított, illetve a szociális szakemberek által folyamatosan bírált szociális kártya koncepciója helyett a teljes szociális ellátórendszer átalakításáról kezdjenek tárgyalásba, illetve a szegénység felszámolásához szükséges kormányzati és önkormányzati stratégia megalkotására fordítsák erőforrásaikat.
Az újkorcsoport ezért tisztelettel arra kéri a pártelnököket és pártjaikat, hogy az OVB által már többször elutasított, illetve a szociális szakemberek által folyamatosan bírált szociális kártya koncepciója helyett a teljes szociális ellátórendszer átalakításáról kezdjenek tárgyalásba, illetve a szegénység felszámolásához szükséges kormányzati és önkormányzati stratégia megalkotására fordítsák erőforrásaikat.
Szeretnénk emlékeztetni arra is, hogy a szociális kártya kérdésében az ombudsman vizsgálatot folytat, és a kérdés az újkorcsoport beadványa nyomán az Alkotmánybíróság előtt van. Azok a politikusok, akik a „normális Magyarország” megteremtésén fáradoznak, felelősséggel tartoznak azért is, hogy a demokratikus alapintézmények véleménye is figyelembevételre kerüljön, amikor olyan súlyos, társadalmi feszültségektől terhes ügyekben döntés születik, mint a szociális ellátások rendszere. A normális Magyarország – véleményünk szerint - e demokratikus intézmények döntését megvárná és azt tiszteletben tartva igyekezne megoldásokat keresni.
Ebben a megoldáskeresésben az újkorcsoport a jövőben is rendelkezésre áll, szakmai és társadalmi észrevételeivel, javaslataival.
Kaderják Dániel
elnök
újkorcsoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése