SZOCIÁLIS KÁRTYA HELYETT A SEGÉLYEZÉSRŐL TÁRGYALJANAK! - nyílt levél

Az újkorcsoport nyílt levélben fordul a parlamenti pártok elnökeihez, miután az OVB elutasította az MDF beadványát.
A szociális kártya bevezetését célzó terveket álmegoldásnak tartjuk, hiszen véleményünk szerint a teljes segélyezési rendszer átgondolására lenne szükség. Nyílt levelünkben erre kívánjuk figyelmeztetni a parlamenti pártokat az MDF elnökasszonya által sürgetett január eleji megbeszéléssel kapcsolatban.

Nyílt levél a parlamenti pártok elnökeinek

Tisztelt Pártelnök Asszony/Pártelnök Úr!

Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 2009. december 18-án pénteken nyílt levélben fordult a parlamenti pártok elnökeihez, amelyben méltatta az MDF-nek a szociális kártya bevezetésére irányuló népi kezdeményezését. Pártelnök asszony levele azt követően született meg, hogy december 18-án az Országos Választási Bizottság az MDF-nek e tárgyban benyújtott népi kezdeményezését elutasította, az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését megtagadta.

Az MDF az újkorcsoport álláspontja szerint a népi kezdeményezéssel egy olyan politikai ötletbörzén tett újabb „licitet”, amely a politikai döntéshozók segélyezéssel kapcsolatos húsz éves mulasztásának következményeit és az állami pénzek hatékony felhasználásának problémáit csak felületesen kívánja kezelni. Az MDF javaslata – hasonlóan Szepessy Zsolt polgármester monoki kártyájához, valamint a százhalombattai „önkormányzati kártya” koncepciójához – ahelyett, hogy valódi megoldásokat keresne a szegénység és a szenvedélybetegségek enyhítésére, a szociális kártyát hamisan egyfajta univerzális csodaszerként állítja be.

Állásfoglalás az MDF népi kezdeményezéséről

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a Magyar Demokrata Fórum a szociális ellátórendszer sürgető reformjára vonatkozó érdemi és átfogó javaslatok helyett a Magyarországon eluralkodó szegényellenes hangulatra apellálva, a szociális kártya szakemberek által is bírált intézményét vette védelmébe.

Egyúttal szeretnénk felhívni a politikai döntéshozók figyelmét arra, hogy a szociális ellátórendszer átalakításával kapcsolatos 20 éves elmaradásukat ideje törleszteni. A politikai ötletbörzén felmerülő, valódi válaszokat nem kínáló szociális kártya koncepciója alkalmatlan a kitűzött célok elérésére: nem kínál megoldást az alkoholizmus, a szenvedélybetegségek, a játékgépezés és az uzsorával kapcsolatos súlyos társadalmi problémákra. Átfogó intézkedések hiányában a politikai közélet résztvevői – akár jószándékuk ellenére is - egyre abszurdabb "csodaszereket" kínálnak majd a helyzet megoldására.

Kell-e szociális kártya?

Az ATV Civil a pályán c. műsorában beszélgettünk.

 

2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész

Vélemények a szociális kártyával kapcsolatos népszavazási kezdeményezésről

Népszavazási ellenkérdések a szociális kártyáról

Szepessy Zsolt László, Monok polgármestere a szociális kártyával kapcsolatban népszavazási kezdeményezéssel fordul az OVB-hez. Az újkorcsoport civil szervezet a mai napon szintén benyújtja ellenkérdéseit az Országos Választási Bizottsághoz. A kérdéseinkkel a szociális kártya ötlenének abszurditására, a Magyarországon eluralkodó szegényellenes hangulatra kívánunk rámutatni. Egyúttal szeretnénk felhívni a politikai döntéshozók figyelmét arra, hogy a szociális ellátórendszer átalakításával kapcsolatos 20 éves elmaradásukat ideje törleszteni. Ennek hiányában politikai kuruzslók egyre abszurdabb "csodaszereket" fognak kínálni a helyzet megoldására.

A szociális kártyával kapcsolatban az alábbi kérdéseket nyújtjuk be népszavazásra az OVB-hez:

1. Egyetért-e Ön azzal, hogy minden segélyezett visszaél a segéllyel, elherdálja azt, így a segélyek szabad felhasználását minden segélyezetti csoport esetében (rendelkezésre állási támogatásban, ápolási díjban, átmeneti segélyben, lakásfenntartási támogatásban, rendszeres szociális segélyben, temetési segélyben részesülők) radikálisan korlátozni kell?

2. Egyetért-e Ön azzal, hogy minden munkanélküli ember alkoholra, dohányárura, játékgépre költi a pénzét, ezért a segélyek szabad felhasználását radikálisan korlátozni kell?

3. Egyetért-e Ön azzal, hogy minden rokkantnyugdíjas alkoholra, dohányárura, játékgépre költi a pénzét, ezért a segélyek szabad felhasználását radikálisan korlátozni kell?

4. Egyetért-e Ön azzal, hogy minden fogyatékkal élő alkoholra, dohányárura, játékgépre költi a pénzét, ezért a segélyek szabad felhasználását radikálisan korlátozni kell?

5. Egyetért-e Ön azzal, hogy minden beteg családtagját ápoló ember alkoholra, dohányárura, játékgépre költi a pénzét, ezért a segélyek szabad felhasználását radikálisan korlátozni kell?

Az újkorcsoport azt szeretné, hogy a magyar társadalom a fenti kérdésekre nemmel szavazzon.

Önkormányzati kártya vagy szociális kártya?

Az MR1-Kossuth Rádió Ütköző című műsorában vitatkoztunk a szociális kártya koncepciójáról.

Kattints ide a fájl letöltéséhez és meghallgatásához (mp3)!

Az ombudsman is vizsgálja a szociális kártyát

Alkotmánybíróság előtt a szociális kártya

Az újkorcsoport a mai napon az Alkotmánybírósághoz fordult a Monokon tervezett szociális kártya bevezetése okán. Véleményünk szerint a monoki képviselő-testület által alkotott rendelet ellentétes a Szociális törvényben és az Alkotmányban foglaltakkal.

(Monok község polgármestere, Szepessy Zsolt László, szociális kártya bevezetését tervezi a segélyeket és egyéb pénzbeli juttatásokat igénybe vevő helyi lakosok számára. Szándéka szerint a kártyával csak kijelölt elfogadóhelyeken és csak a törvényben meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni.)

Az újkorcsoport néhány héttel ezelőtt nyílt levélben fordult Szabó Máté ombudsmanhoz is a kérdésben: a levélhez a szociális szakma tekintélyes képviselőin túl számos civil személy is csatlakozott, kezdeményezésünk a monoki polgárok körében is jelentős támogatásra talált.

Az indítvány letölthető ide kattintva.

A Magyar Rádió összeállítása a kártyáról (mp4).
 

Terézváros breaking news: Az AB tárgyalni fogja

 Az Alkotmánybíróságtól kapott tájékoztatás szerint a bíróság befogadta a csendrendelet elleni beadványunkat és kijelölték az előadó bírót. Foly. köv. tehát a csendrendelet ügyében. :)

 

 

Szociális kártyacsata - Monokiak a szociális kártya ellen

 

 

M1 Este - 2009. 10. 20: 

Monoki tiltakozás a szociális kártya ellen

Az újkorcsoport néhány héttel ezelőtt nyílt levélben fordult Szabó Máté ombudsmanhoz, a Monokon tervezett szociális kártya bevezetése okán. A nyílt levélhez a szociális szakma tekintélyes képviselőin túl számos civil személy is csatlakozott, kezdeményezésünk a monoki polgárok körében is jelentős támogatásra talált.

Rövid idő alatt 225 monoki lakos is támogatta aláírásával nyílt levelünket, köztük Monok község alpolgármestere is. Úgy tűnik, hogy Szepessy Zsolt László törekvéseivel kapcsolatban nemcsak a szakmai szervezetek fogalmaztak meg kritikát, hanem a kártyabevezetés közvetlen érintettjei sem tartják megfelelő megoldásnak. Tiltakozásukból látható, hogy a szociális kártya ötlete, nemhogy országos, de helyi szinten sem kínál megoldásokat a szociális ellátásokkal kapcsolatos problémákra.

Mint ismeretes, Monok község polgármestere, Szepessy Zsolt László, szociális kártya bevezetését tervezi a segélyeket és egyéb pénzbeli juttatásokat igénybe vevő helyi lakosok számára. Szándéka szerint a kártyával csak kijelölt elfogadóhelyeken és csak a törvényben meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni.

(Az aláírók listáját ide kattintva olvashatja)

A szociális kártya koncepciójával kapcsolatos főbb észrevételek:

Álláspontunk szerint a szociális kártya bevezetése alkotmányellenes, ráadásul törvénysértést is megvalósít. Alkotmányos alapelv, hogy önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Véleményünk szerint a monoki önkormányzat tervei több ponton ellentétesek a szociális törvényben foglaltakkal, ezen túlmenően az önkormányzat olyan területen is szabályozási igénnyel lép fel, amely az Önkormányzati törvény alapján nem tartozik hatáskörébe, illetve csak törvényi szinten szabályozható.

A jogi érveken túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy a monoki önkormányzat – a romaellenes társadalmi közhangulat további fokozására alkalmas - tervezett intézkedésével homogén egységként kezeli a segélyezettek különböző csoportjait. Szepessy Zsolt László tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy a segélyért folyamodókat egységesen munkakerülő és az adófizetők pénzén élősködő emberekként állítsák be.

A valóság ezzel szemben az, hogy a támogatásokkal visszaélők a segélyezettek körén belül elhanyagolható kisebbséget jelentenek. Az önkormányzat rendelete azonban őket és a munka világából önhibájukon kívül kiszorulókat (például a testi vagy értelmi fogyatékkal élőket, rokkantnyugdíjasokat, a tömeges munkanélküliséggel küzdő települések lakóit stb.) egységesen bünteti és megbélyegzi.

A szociális kártya bevezetésekor annak piactorzító hatásaival is számolni szükséges. A kártyaelfogadó helyek megjelenése gyengíti a piaci versenyt, a segélyezetteket pedig jelentősen korlátozza a piaci szereplőkkel való érintkezésben, a számukra legkedvezőbb ajánlat kiválasztásában. Véleményünk szerint az elfogadó helyek monopolhelyzete a piacinál magasabb árakat generál, és magában hordozza a korrupció lehetőségét is.

Fennáll a veszélye, hogy kialakul a kártyával vásárolt termékek másodlagos piaca, illetve a „haveri” kártya-elfogadóhelyek láncolata. Így a végső támogatott nem a kártya jogosultja lesz, hanem az, aki a kiváltott terméket az utcán féláron megveszi. A monoki önkormányzati terve tehát drágább, ugyanakkor kiszámíthatatlan elosztási hatású támogatási rendszert hoz létre.
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a szociális kártya amellett, hogy megbélyegző hatású és sérti az emberi méltóságot, korlátozza a természetes személyek önrendelkezéshez való jogát, hiszen megfosztja a támogatások elköltése tekintetében az érintetteket a szabad belátásukon alapuló döntés jogától.

Álláspontunk szerint csakis önkényesen határozható meg azon termékek köre, amelyre a segélyezettek felhasználhatnák kártyáikat. E termékek és szolgáltatások meghatározása, azon túlmenően, hogy lehetetlen a valóságban, súlyos és jelentős beavatkozást jelent az egyéni önrendelkezés jogába.

A szociális kártya bevezetése a gyakorlatban két további szempontból is rendkívül aggályos. Elsőként, sérti a szociális biztonsághoz való jogot abban az esetben, ha például zárva tart a kártya elfogadására kijelölt, (vagy például egy meghatározott terméket kizárólagosan forgalmazó) üzlet az adott kistelepülésen. Másik fontos probléma a fogyatékkal élők, valamint mozgásukban korlátozott személyek helyzete.

Mivel a kártya nem átruházható, így az érintettek a korábbi gyakorlattal ellentétben (amikor például családtagjaik segítségét igénybe véve bonyolították a bevásárlást) kénytelenek az üzletet személyesen felkeresni, ami adott esetben aránytalan terhet róhat rájuk.

 

Egyenes beszédet a monoki szociális kártyáról!

 Az újkorcsoport a mai napon az alábbi nyílt levéllel fordult Szabó Mátéhoz, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához:

Nyílt levél Szabó Máté országgyűlési biztoshoz

Budapest, 2009. szeptember 24.

Tisztelt Szabó Máté Úr!

Mint ismeretes, Monok község polgármestere, Szepessy Zsolt László, szociális kártya bevezetését tervezi a segélyeket és egyéb pénzbeli juttatásokat igénybe vevő helyi lakosok számára. Szándéka szerint a kártyával csak kijelölt elfogadóhelyeken és csak a törvényben meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni.

A tervezett monoki intézkedésekhez kapcsolódóan az alábbi kérdésekkel fordulunk Önhöz:

A monoki polgármester törekvései az Ön véleménye szerint összhangban állnak-e a Magyar Köztársaság Alkotmányával, a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel, illetve a szociális ellátásokról és szociális igazgatásról szóló törvénnyel?

Álláspontunk szerint a szociális kártya bevezetése alkotmányellenes, ráadásul törvénysértést is megvalósít. Alkotmányos alapelv, hogy önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Véleményünk szerint a monoki önkormányzat tervei több ponton ellentétesek a szociális törvényben foglaltakkal, ezen túlmenően az önkormányzat olyan területen is szabályozási igénnyel lép fel, amely az Önkormányzati törvény alapján nem tartozik hatáskörébe, illetve csak törvényi szinten szabályozható.

A jogi érveken túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy a monoki önkormányzat – a romaellenes társadalmi közhangulat további fokozására alkalmas - tervezett intézkedésével homogén egységként kezeli a segélyezettek különböző csoportjait. Szepessy Zsolt László tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy a segélyért folyamodókat egységesen munkakerülő és az adófizetők pénzén élősködő emberekként állítsák be.

A valóság ezzel szemben az, hogy a támogatásokkal visszaélők a segélyezettek körén belül elhanyagolható kisebbséget jelentenek. Az önkormányzat rendelete azonban őket és a munka világából önhibájukon kívül kiszorulókat (például a testi vagy értelmi fogyatékkal élőket, rokkantnyugdíjasokat, a tömeges munkanélküliséggel küzdő települések lakóit stb.) egységesen bünteti és megbélyegzi.

Tervezi-e az ombudsmani hivatal a szociális kártya bevezetésének piaci, szociális és állampolgári jogi hatásainak vizsgálatát?

A szociális kártya bevezetésekor annak piactorzító hatásaival is számolni szükséges. A kártyaelfogadó helyek megjelenése gyengíti a piaci versenyt, a segélyezetteket pedig jelentősen korlátozza a piaci szereplőkkel való érintkezésben, a számukra legkedvezőbb ajánlat kiválasztásában. Véleményünk szerint az elfogadó helyek monopolhelyzete a piacinál magasabb árakat generál, és magában hordozza a korrupció lehetőségét is.

Fennáll a veszélye, hogy kialakul a kártyával vásárolt termékek másodlagos piaca, illetve a „haveri” kártya-elfogadóhelyek láncolata. Így a végső támogatott nem a kártya jogosultja lesz, hanem az, aki a kiváltott terméket az utcán féláron megveszi. A monoki önkormányzati terve tehát drágább, ugyanakkor kiszámíthatatlan elosztási hatású támogatási rendszert hoz létre.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a szociális kártya amellett, hogy megbélyegző hatású és sérti az emberi méltóságot, korlátozza a természetes személyek önrendelkezéshez való jogát, hiszen megfosztja a támogatások elköltése tekintetében az érintetteket a szabad belátásukon alapuló döntés jogától.

Mi a véleménye a kártyával megvásárolható termékek és szolgáltatások körének meghatározásáról?

Álláspontunk szerint csakis önkényesen határozható meg azon termékek köre, amelyre a segélyezettek felhasználhatnák kártyáikat. E termékek és szolgáltatások meghatározása, azon túlmenően, hogy lehetetlen a valóságban, súlyos és jelentős beavatkozást jelent az egyéni önrendelkezés jogába.

Véleménye szerint a szociális kártya bevezetése hogyan hat a segélyezettek társadalmi megítélésére, a munkaerőpiacra való beilleszkedésükre? Álláspontja szerint hogyan hatna bevezetése a különböző segélyezetti csoportokra?

A szociális kártya bevezetése a gyakorlatban két további szempontból is rendkívül aggályos. Elsőként, sérti a szociális biztonsághoz való jogot abban az esetben, ha például zárva tart a kártya elfogadására kijelölt, (vagy például egy meghatározott terméket kizárólagosan forgalmazó) üzlet az adott kistelepülésen. Másik fontos probléma a fogyatékkal élők, valamint mozgásukban korlátozott személyek helyzete. Mivel a kártya nem átruházható, így az érintettek a korábbi gyakorlattal ellentétben (amikor például családtagjaik segítségét igénybe véve bonyolították a bevásárlást) kénytelenek az üzletet személyesen felkeresni, ami adott esetben aránytalan terhet róhat rájuk.

A fenti érveket figyelembe véve az újkorcsoport Jogi és Igazgatási Kabinetjével együtt arra kérjük, hogy nyilvánítsa ki álláspontját a szociális kártya bevezetésére vonatkozó tervekről!

Tisztelettel:
Kaderják Dániel, az újkorcsoport elnöke

Aláírók:
Ferge Zsuzsa, az MTA rendes tagja
Teleki András, szociálpolitikai szakértő
Ifj. Lomnici Zoltán, jogász, egyetemi oktató
Balázs András, joghallgató
Jónás Marianna, szociálpedagógus
Bodnár Zsófia, joghallgató
Gyurkovics Anna, egyetemi hallgató
Debisso Kinga, joghallgató
Budai Izabella, monoki lakos
Lengyel Istvánné, monoki lakos
Nyíri Csaba, monoki lakos
Ruszó Irén, monoki lakos
Noé Krisztina, gyógypedagógus
Artner Annamária, közgazdász
Vajnai Attila, villamosmérnök közgazdász
Zalka Vera, MSZF Mozgalmakért Alapítvány
Várnai György, felszolgáló
Bérczes Gábor, egyetemi hallgató
Bárdos Gábor, matematikus
Halász Nóra, fotóriporter
Aradi Pál, elnök, BCKSZ
Orgován Róbert, önkormányzati képviseló, BCKSZ
Váradi Dezső, önkormányzati képviselő, BCKSZ
Lakatos Sándor, aktivista, BCKSZ
Aradi Dániel, aktivista, BCKSZ
Koós Balázsné, civil, BCKSZ
Harkály Alajos, aktivista, BCKSZ
Ifj Harkály Alajos, tanuló, BCKSZ
Váradi István, aktivista, BCKSZ
Horváth Elemér, aktivista, BCKSZ
Kiss Béla, aktivista, BCKSZ
Kiss József, pedagógus, BCKSZ
Aradi Attila, szociálpedagógus joghallgató, BCKSZ
Szarvas Éva, szociálpedagógus, BCKSZ
Kazinczy Ildikó
Wagner Tamás
Dr. Szász Gábor, főiskolai tanár

 

 

A nyílt levélhez csatlakozhat ha egy emailt küld nevének (esetleg hivatásának) megjelölésével a peticio@ujkorcsoport.org címre!

A nyílt levelet és az újkorcsoport Jogi és Igazgatási kabinetjének állásfoglalását letöltheti ide kattintva!

Beszélgetés a Klubrádióban

Az idei melegfelvonulásról és általában a melegek helyzetétről beszélgettünk a Klubrádió Szabad a pálya című műsorában, amely a Beszélő c. folyóírat négyhetente jelentkező magazinműsora.

1. rész
2. rész

Büszkeség és balítélet

(Írásunk a Népszabadságban jelent meg)

Pelle János cikke (Performance vagy próbakő?, augusztus 24.) a Meleg Méltóság Menetéről néhány alapvető kérdést figyelmen kívül hagyva igyekszik egyébként fontos problémákra rámutatni. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy a felvonuláson részt vevő transzvesztiták és transzneműek érdekei eltérőek az átlagmeleg érdekeitől, s szemérmesen hallgat a Pride előzményeiről és a hozzá kapcsolódó erőszak okairól, amelyek vizsgálata nélkül nincs értelme az idei felvonulás kérdéseit boncolgatni.

Tudjuk, elég néhány órát nyugat felé autózni, s ott már nem tapasztalható semmilyen atrocitás a budapestinél egyébként jóval "durvább" és "provokatívabb" melegfelvonulásokon. Sem Bécsben, sem Brüsszelben, sem a mienkénél sokkal vallásosabb ország hírében álló Spanyolországban. Pelle János nem említi, hogy a hazai felvonuláshoz kapcsolódó erőszakos megnyilvánulások csupán az elmúlt évek politikai-társadalmi változásait követően jelentek meg. A budapesti pride-ok mintegy tíz éven át mindenféle fenyegetettség nélkül, csekély társadalmi érdeklődés mellett zajlottak le - tollboákkal, transzvesztitákkal, félmeztelen go-go táncosokkal. A helyzet 2006 után változott meg. Az őszödi beszéd és annak következményei számos, addig a mélyben forrongó társadalmi indulatot hoztak a felszínre. Rendszeressé váltak az utcai demonstrációk, amelyekhez csatlakozva egy jól körülhatárolható szélsőséges csoport kedvelt szabadidős tevékenységévé vált az utcai harc. Az összecsapások a kezdetekben javarészt az ő rendezvényeikhez kapcsolódva, közöttük és a rohamrendőrök között ...

(A cikk teljes terjeledelmben a nol.hu-n olvasható, ide kattintva)

Életbe lépett a terézvárosi csendrendelet

Az első este a jegyző a készenléti rendőrséggel karöltve razziázott a Pesti Broadway környékén. Mi pedig az alpolgármesterrel vitáztunk az MR1 Kossuth Rádió Közelről c. műsorában.

A vita letöltése - kattints ide!

Vita a csendrendelet kitalálójával

 

További videók, sajtómegjelenések megtekintéséhez kattints ide!

Szórakozhatunk-e alkotmányosan?

Létezik-e kulturált szórakozáshoz való jog a Magyar Köztársaságban? – ezt kérdezi az Alkotmánybíróságtól az újkorcsoport. Egy Terézvárosban nemrég elfogadott rendelet ugyanis a belváros több, a főváros idegenforgalmát is nagyban meghatározó intézmény működését teszi lehetetlenné. Kaderják Dániel, az újkorcsoport elnöke szerint a rendelet nyomán megszűnhet a belvárosi szórakozási lehetőségek jelentős része, ráadásul a szabályozás a józan észnek is ellentmond. A szervezet véleménye szerint helyi választási érdekű túlkapásról van szó, hiszen a kocsmák bezárásával nem csökken az utcai randalírozások száma.

Terézváros önkormányzata június végén elfogadta azt a szeptemberben életbe lépő rendeletmódosítást, melynek értelmében azok az üzletek, amelyek lakóházban vannak, este 10 után csak abban az esetben tarthatnak nyitva, ha beszerzik a lakók kétharmados többségének támogatását. Panasz esetén azonban a lakók fele máris elegendő a bizalom megvonásához. Ez a rendelkezés az újkorcsoport szerint csak formailag engedi meg a kocsmák és egyéb belvárosi szórakozóhelyek üzemeltetését, gyakorlatilag megszűnteti esti működésüket.

A kerület szocialista polgármestere és az önkormányzati képviselők eltekinteni látszanak attól, hogy a kocsmák, kávékázak, éttermek fórumok és találkozóhelyek is, melyek fontos részei a város kultúrájának. Mi, budapesti fiatalok a városban nemcsak lakni, hanem élni is szeretnénk. Életet élni pedig nem csak egyszerű szórakozást jelent, hanem a társadalom vérkeringésének egészséges működését lehetővé tévő kapcsolatok ápolását, életben tartását, megújítását. Az állampolgárok szórakozásának teret adó üzletek, vendéglátóhelyek különösen fontosak az ifjúság tekintetében egy olyan fővárosi környezetben, ahol a korábbi közösségi terek (pl. művelődési házak) vagy megszűntek, vagy ma már nem nyújtanak elegendő lehetőséget a kulturált szórakozásra. Márpedig a kulturális életben való részvétel lehetőségét a magyar államnak és önkormányzatainak is biztosítaniuk, segíteniük kell – ez egyébként alkotmányos kötelezettségük is. Ezen túlmenően a budapest-belvárosi kocsmák, szórakozóhelyek turisztikai vonzereje sem elhanyagolható, amely fennmaradása, sőt javítása, jelentős nemzetgazdasági érdek.

A június végén elfogadott rendelet a szervezet jogászai szerint szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a kulturáltan szórakozni vágyók jogait, ráadásul önkényes beavatkozást jelent az önkormányzat részéről, amely szűklátókörű választási szempontokat követve visszaél a rendeletalkotás jogával. A szabályozás közvetlen hatása ugyanis az, hogy az érintett üzletek, szórakozóhelyek lehúzhatják a rolót.

Újbuda példájából mára világossá vált, hogy efféle rendeletek nyomán Terézváros problémái sem fognak megoldódni. A megegyezési kényszernek álcázott általános szesztilalom nem jelent megoldást a felmerült problémákra, csupán hadüzenet a kulturált szórakozásnak. Az újbudai intézkedések bevezetése után a közterületeken történő alkoholfogyasztás, hangoskodás és egyéb rendzavarások száma nem csökkent, sőt további problémát jelent a boltokban a pult alóli árusítás megjelenése.

Az újkorcsoport a kulturáltan szórakozni kívánók érdekében, a főváros hagyományos értékeit szem előtt tartók nevében lép föl.

A randalírozást és a csendháborítást rendészeti kérdésnek tartja, mellyel szemben minden hivatalos szervnek kötelessége fellépni. A kulturált többség büntetése, ill. közösségi értékeink rombolása azonban inkább egy letűnt rendszer reflexeként látszik előbukkanni. A rendszerváltás idején született nemzedék tagjaiként nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a gyanút, hogy fővárosunk szocialista vezetésű önkormányzatai választási populizmusból kezdtek hadjáratba, "közös értékeink" rombolásába.

Felháborítónak tartjuk, hogy a képviselők a felek közötti közvetítői szerep betöltése helyett, saját politikai céljaik elérését tartják szem előtt. A lakosság és a szórakozóhelyek tulajdonosai, látogatói közötti érdekellentét szítása csak a képviselők rövidtávú választási érdekeit szolgálja, ahelyett, hogy a mindenki számára elfogadható kompromisszumra törekedne.

Az intézkedés hatásaként nemcsak belvárosi munkahelyek tucatjai szűnhetnek meg, hanem a kerület is jelentős, közcélokra is felhasználható bevételektől eshet el. Mivel pedig a pesti Broadway Budapest idegenforgalma szempontjából is nagy jelentősséggel bír, nemcsak a kerület, de a főváros is kárát látja majd az értelmetlen korlátozásoknak.
 

(A beadvány innen tölthető le)

Javaslatunk a hírekben

A Gazdasági Rádió riportját meghallgathatod ide kattintva

Napi Gazdaság

Világgazdaság

Nyílt levél Oszkó Péter pénzügyminiszter úrhoz és a parlamenti pártok elnökeihez

 

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Pártelnök Asszony/Úr!

A természetbeni juttatásokkal kapcsolatos vitában az újkorcsoport civil szervezet egy olyan alternatív megoldási javaslatot mutatott be a Népszabadság hétfői számában (Kaderják Dániel – Balázs András: Jegyrendszer - az ingyenebéd ára, 2009. május 18.), amely sem a munkavállalók, sem a munkáltatók érdekeit nem sérti, ugyanakkor adóbevételt generálna.

Az étkezési utalványok "ingyenessége" csupán látszólagos: elfedi a jelentős és értelmetlen társadalmi költségeket. Az évi 231 milliárdra becsült utalványforgalom 10 százalékát meghaladó összegért működtetünk egy olyan szolgáltatási rendszert, melynek egyetlen célja az adózás kikerülése.

Értékpapír-minőségű (és biztonságú), szigorúan sorszámozott nyomtatványokat szükséges előállítani, tárolni, elosztani. A jegyek gyártási költsége, melyet a munkáltatók a jegyforgalmazóknak fizetnek, a jegyek névértékére vetítve 4-6 százalék (+áfa) körül mozog. Az utalványokat elfogadó kereskedők és szolgáltatók 5 százalék (+áfa) körüli jutalékot fizetnek a jegyek leszámítolásáért a kibocsátó szervezeteknek, amelyek ezt követően gondosan megsemmisítik azokat. Tehát nagyon korlátozottan forgalomképes értékpapírokat állítunk elő mindössze egyszeri tranzakciókhoz! Olyan ez, mintha a bankjegyeket a Nemzeti Bank egyetlen vásárlás lebonyolítása után begyűjtené és bezúzná.

Mivel az utalványok kezelése bonyolultabb a normál bankjegyekénél, használatuk az elfogadóknál az említetteken túl nehezen kiszámolható ügyviteli többletköltséggel is jár. Emellett ezeket a szervezeteket kamatveszteség is éri, mivel a jegyeket utólag váltják be - ők már nem fizethetnek azokkal -, így az egész tranzakció-sorozat során az utalványok pénzbeli ellenértéke a jegykibocsátók számláján pihen, és kamatozhat a javukra.
Az újkorcsoport javaslata szerint az utalványgyártás és forgalmazás jelentős, de fölösleges társadalmi költségeit helyesebb lenne átirányítani a költségvetésbe oly módon, hogy a munkaadók és a munkavállalók érdekei ne sérüljenek. Ennek érdekében az szja-törvénynek lehetővé kellene tennie - az utalványok mostani értékhatáráig -, hogy a munkáltatók munkavállalóiknak béren kívüli juttatásként a csekkek és jegyek jelenlegi rendszere helyett, azok előállítási és forgalmazási költségeinek megfelelő mértékű adóteher mellett inkább készpénzt fizessenek.

Így a munkaadókat nem érné hátrány, mert annyit fizetnének adóként a költségvetésbe, amennyit most jutalékként adnak a jegyek kibocsátóinak. A munkavállalók pedig ugyanakkora összegben kapnának juttatást, azonban nem utalvány, hanem készpénz formájában, amit – a jelenlegi rendszerrel szemben, megkötés nélkül - arra költenének, amire jónak látják.

A Kopint-Tárki csak az "ebédjegyek" teljes forgalmát 231 milliárd forintra becsülte 2008-ban. Ennek 5 százaléka, 11,55 milliárd, amely a költségvetés bevételeit növelhetné haszontalan nyomtatványok előállítása, kezelése, bevonása és megsemmisítése helyett!

Tisztelettel:

Budapest, 2009. május 22.
Kaderják Dániel
elnök

 

Jegyrendszer - az ingyenebéd ára

A Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet a közelmúltban az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés (EUFE) megbízásából felmérte az eddig adó- és járulékmentes, természetbeni juttatások tervezett megadóztatásának következményeit. Vizsgálatuk kimutatta: ha a munkáltatók az adóteher nagyságrendjében csökkentenék ezt a juttatási formát, és legfeljebb csekély mértékű béremelést hajtanának végre, mely nem kárpótolná a dolgozókat a jövedelemcsökkenésért, az utalványokat eddig beváltó vendéglátók és élelmiszer-kereskedők forgalma jelentősen visszaesne. A költségvetés bevétele tehát nagymértékben elmaradna az eredeti utalványforgalom alapján számított értéktől. Így igen kétséges, megéri-e a kormányzatnak felvállalnia a nagy társadalmi ellenállást kiváltó terv végrehajtását.

A helyzet emlékeztet arra az elhíresült vizsgálatra, amikor a cukorgyártásban érdekelt cégek által pénzelt kutatás bebizonyította a mesterséges édesítőszerek rákkeltő hatását. A kísérleti állatoknak extrém dózisokban adtak mesterséges édesítőszereket, melyek valóban betegséget okoztak. Azt már nem vizsgálta a kísérlet, hogy a hasonlóan extrém cukorfogyasztás milyen következményekkel járt volna.

Érdemes ugyanis átgondolnunk a jellemzően utalvány formájában nyújtott adó- és járulékmentes, béren kívüli juttatásoknak ... (Folytatésrt kattints ide)

Írásunk a Népszabadságban - nol.hu

A hazafias sör

Bizonyára akadnak olyan honfitársaink, akik azonkívül, hogy magyarok, férfiak és heteroszexuálisak, más kiemelkedő egyéni teljesítménnyel nem büszkélkedhetnek. Valószínűleg e potenciális fogyasztói csoportot igyekszik megnyerni az amúgy nemzetközi tulajdonú Heineken cég a Soproni Sör legújabb reklámjával. Nemzettársaink tehát magyarságuk felett érzett jogos örömüket és elégedettségüket ezentúl az említett sör fogyasztásával is fokozhatják.

Persze tudjuk, a reklám gyakran az eladni kívánt árucikkhez attól teljesen független, de kellemes asszociációkat kíván társítani. Az idősebbek még emlékezhetnek a szerszámokat hirdető csinos nőre: „Jó munkához jó szerszám kell!" A jelen patetikus sörreklámjában sem esik egyetlen szó sem arról, hogy a Soproni Sör jó sör lenne. Pusztán a nemzeti közösséghez tartozás meghitt érzése tölthet el bennünket a klipet látva. (Folytatás)

(nol.hu)

Világ és válság

A gazdasági válsággal kapcsolatos külföldi példákkal foglalkozunk a Magyar Narancsban múlt héten elindult cikksorozatunkban. Ennek első része a balti államokban tapasztalható krízissel és az arra adott kormányzati válaszokkal foglalkozik:

 

A balti államok válsága - Eurót ide!

A világgazdasági válsággá terebélyesedő pénzügyi krízis Európa-szerte mentőcsomagok tucatjait tette szükségessé. Az uniós kormányok és elemzői központok sorra publikálják a legújabb adatokat, becsléseket, amelyek gyakran a vártnál is súlyosabb problémákat jeleznek. A Baltikumban szociális pánik, utcai zavargások és egyéb belpolitikai viharok kísérik a nemrég még gazdasági csodaként emlegetett államok (Észtország, Lettország, Litvánia) válságkezelő programjainak bevezetését. A régió mára az EU egyik legsúlyosabb válságzónája lett.

(Folytatás...)

Állj jobbra a metrólépcsőn! - Nemzetközi példák

Az alábbiakban ismertetünk néhány pozitív példát arról, hogyan kampányoltak külföldön a mozgólépcsős "jobbkéz-szabály" mellett. Tudtad például, hogy Londonban már az 1940-es években plakát hívta fel a figyelmet a kulturált közlekedésre? Az itt olvasható anyagot a BKV illetékeseinek is eljuttattuk.

 

Pozitív példák:

A metró mozgólépcsőjén való kulturált közlekedés formáját, amely szerint a jobboldalra állnak azok, akiknek kevésbé sietős a dolguk, hogy szabad elhaladást biztosítsanak azoknak, akik sietnek, szinte minden nagyvárosban ismerik. Az is igaz, hogy ez nem volt mindig így, ahogy a jelenlegi budapesti állapotok is mutatják. Az alábbiakban bemutatunk néhány külföldi példát arra vonatkozóan, milyen eszközökkel sikerült az utazóközönség figyelmét felhívni a jobboldali közlekedés szabályaira:

1. London – „Stand on the Right” – figyelmeztetések a mozgólépcsőket elválasztó felületen:

A brit nagyvárosban sikerrel alkalmazzák a mozgólépcső felületét elválasztó paneleken elhelyezett figyelemfelkeltő táblákat. Az utasok így mozgólépcsőzés közben szembesülnek a figyelmeztetéssel nagyjából 15 méterenként.

A pozitív példák teljes dokumentum letöltéséhez kattints ide!

A BKV kész egyeztetni az "Állj jobbra!" kampányról

A sajtótájékoztatót követő napokban a BKV munkatársai jelezték, hogy készek egyeztetni a mozgólépcsős kampányunkról. Sor került az első találkozóra is az újkorcsoport és a BKV kommunikációs szakemberei között, ami azzal a számunkra is pozitív megegyezéssel zárult, hogy konkrétumok szintjén is megvizsgálják, milyen eszözökkel lehetne felhívni a figyelmet a kulturált közlekedésre a budapesti metrón.

Az újkorcsoport egy esettanulmánnyal készül, amely röviden bemutat több külföldi példát is, amely sikerrel népszerűsítette az "Állj jobbra!" üzenetét más világvárosokban. Bízunk benne, hogy hamarosan olyan javaslattal tudunk előállni, amely a BKV számára is elfogadható, és a mi véleményünk szerint is kellően figyelemfelkeltő.

Folyt. köv. tehát :)

Sajtóvisszhang - Állj jobbra!

Az "Állj jobbra!" kampányunkkal a sajtó több helyen is foglalkozott. Ízelítőül:

Átfogó beszélgetés a Civil Rádióban 

Inforádió

Webrádió

Inforádió - hanganyag

Erdély Online

Ezen kívül hallhattatok bennünket a Sláger Rádióban, a Klubrádió Reggeli gyors c. műsorában, illetve a Helló Rádió délelőtti blokkjában is. Amint online is hozzáférhetőek lesznek ezek a hanganyagok, itt a blogunkban közzétesszük őket.

Állj jobbra! - A BKV-s reagál: „Kapsz két sallert!”

A ma délelőtti sajtótájékoztatónkat követően néhány aktivistánkkal nekiláttunk, hogy a Deák téri metró Sütő utcai kijáratánál levő mozgólépcsők gumikorlátjára felragasszuk az „Állj jobbra!” feliratú matricáinkat. Néhány tucat matrica elhelyezése után megjelentek a BKV barátságosnak nem nevezhető metrós őrei, akik a forgalmi ügyeleti irodába tessékeltek bennünket.

Miután elkezdtük megmagyarázni, hogy mit is csináltunk tulajdonképpen, a helyzet kezdett kissé félelmetessé válni: az egyik biztonsági ember az  ajtót bezárta mögöttünk, és odaállt az ajtóhoz, kezét pedig a kilincsen tartotta – gondolom azért, nehogy megszökjünk vagy hasonló. A két „úriember” és a hölgy meglehetősen dühös volt ránk, sőt az egyikük ránkförmedt, hogy „És ha kaptok tőlem két sallert, akkor mi van?”.

Mivel a helyzet kezdett igen kényelmetlenné válni, és láthatóan nem hatotta meg őket az, hogy mi csupán annyit szeretnénk elérni, hogy a jobboldalra álljanak a mozgólépcsőn az emberek, lázas telefonálgatásba kezdtünk. A három biztonsági ezt sem nézte túl jó szemmel, és végül csak akkor váltottak barátságosabb hangnemre, amikor a telefonban azt találtam mondani, hogy be vagyunk zárva, és az ajtónál elállják az utunkat.

Ez láthatólag hatott, mert elkezdtek mentegetőzni, hogy „nem zártunk mi be titeket”, és most már szívélyesebb hangnemben kezdték magyarázni, hogy nem lehet csak úgy matricákat ragasztgatni a metrón. Jó fél óra várakozás után végül elengedtek bennünket, és nem volt különösebb balhé. A várakozás közben a BKV-sok azt is kifejtették, hogy már kellőképp fel van hívva az emberek figyelme a jobboldali közlekedésre a metrólépcsőkön, „de hát ez nem London, itt az emberek nem olyanok”.

Mivel a matricákat le kellett szednünk végül, azonban továbbra is szeretnénk az utazók és a BKV figyelmét felhívni arra, hogy a lépcsőn jobboldalra kellene állnia az utasoknak a kulturáltság és udvariasság jegyében, így most megpróbálkozunk azzal, hogy civil együttműködés keretében, a BKV-vel közösen dolgozhassuk ki az „Állj jobbra!” kampány BKV számára is elfogadható megoldását. Folyt. köv.

Állj jobbra! - Kampány a kulturált közlekedésért

Szinte minden európai nagyvárosban ismerik a mozgólépcsőn való jobboldali közlekedés szabályait, az utazók a mozgólépcső jobb oldalán állva biztosítanak szabad utat sietősebb utastársaiknak. Egy ilyen apró, egymásra odafigyelő lépéssel jelentősen lehetne javítani a metrón közlekedők hangulatát, a közlekedés zavartalan lebonyolítását.

A budapesti városvezetés és a folyamatosan pénzügyi gondokkal küszködő BKV irányítói azonban eddig alig tettek annak érdekében, hogy Budapest is megfeleljen a kulturált nagyvárosi tömegközlekedés követelményeinek.

Sőt: az önmagát függetlennek, civilnek nevező VEKE sem emelt szót a mozgólépcsőn való jobboldali közlekedésért. Reméljük, hogy a VEKE nem csak addig képviselte az utazóközönség érdekeit, amíg vezetője a Fidesz színeiben be nem ült a BKV felügyelő bizottságának jólfizetett tagjai közé.

Majd‘ két évtizeddel a rendszerváltás után a BKV európai szolgáltatóvállalat helyett még mindig poszt–szocialista nagyüzemként működik. A Fővárosi Közgyűlésben pedig szakmai viták helyett olyan pártpolitikai csaták zajlanak, amelyek a budapesti lakosság mindennapjait érdemben nem javítják.

Az újkorcsoport ezért kampányt indít a metrón való kulturált közlekedés népszerűsítéséért. A közlekedés-kulturális kampányunk célja, hogy bebizonyítsa: a kulturált közlekedés tudatosítása nem elsősorban pénz, hanem akarat kérdése. Az akarat pedig mind a közlekedést működtető BKV, mind pedig a közlekedésben résztvevő emberek részéről szükséges. Bár javaslatunkat elsősorban a jelenlegi koalíciós városvezetésnek és a BKV vezetőinek címezzük, a konszenzus megteremtése érdekében kampányanyagainkat az ellenzék ízlésének megfelelően igyekeztünk megalkotni, hogy ez se hátráltassa a régen várt egység létrejöttét.

Az újkorcsoport kampányának elsődleges célja a figyelemfelkeltés. Javaslatunk nem orvosolja hazánk, vagy akár a BKV legsúlyosabb gondjait, azonban jelentős ráfordítás nélkül teszi kényelmesebbé az utazók mindennapjait. 

Egy civil szervezet önmagában nem képes megváltoztatni a közlekedési szokásokat: erre lehetősége, kompetenciája és anyagi erőforrása a BKV-nak, a városvezetésnek van. Természetesen ötleteinkkel és észrevételeinkkel minden érdeklődő, így a BKV rendelkezésére is örömmel állunk.
 

A matricák letölthetők az alábbi linkekről:

narancssárga verzió, kék verzió, piros verzió, zöld verzió